“Bűn és bűnhődés - a nagy magyar adótragédia” címmel jelent meg a Portfolio.hu-n Sándorfi Balázs írása. Ezt érdemes elovasni, a kisvállalkozások adóelkerülésének okait fejtegeti. Az adóelkerülés okai nagymértékbem megegyeznek azokkal az okokkal, amiért a vállalkozások a munkavédelemre sem hajlandók időt és pénzt áldozni.
Ennek kapcsán érdekes analógia jutott eszembe: A kisvállalkozások egy része úgy tekinti a munkavédelmi szakembereket, mint a középkori adóbérlőket. Mintha koncessziót kaptunk volna, hogy havonta beszedjük a megbízási díjat, hogy annak fejében olyan papírokat állítsunk elő, aminek a vállalkozó szerint semmi értelme, csak az állami kényszer miatt van rájuk szükség.
Sokak fejében ez ugyanolyan adó, mint amit az Apehnek fizetnek, csak választható, hogy kinek adják, de szerintük semmit nem kapnak érte, csak a bírság elkerülését szolgálja.
Szerencsére nem mindenki gondolkodik így, és az én ügyfeleim sem ilyenek, mert azok inkább az olcsót választják.
Mindenesetre a munkavédelmi jogszabályok fényévekkel előttünk járó országokhoz harmonizálása előtt fel kéne mérni a jogalkotónak, hogy Magyarországon a munkába vagy a munkanélküliségbe rokkanak bele többen?
Félek, hogy az utóbbiba. Eretnek dolog egy munkavédelmisnek arról beszélni, hogy tűrjük el a kevésbé biztonságos munkavégzést, de lássuk be, hogy rengeteg induló, sőt működő kisvállalkozás nem tud olyan munkakörülményeket teremteni, mint ami a nagykönyvben meg van írva. Egyszerűen nincs annyi indulótőkéje, hogy ki tudja váltani a használt gépeket stb.
Könnyű azt mondani, hogy aki ezt nem tudja produkálni, az ne vállalkozzon felelőtlenül. Aki Á-t mond mondjon B-t is, hangozzon el az is, hogy ennek viszont az a következménye, hogy ennyivel kevesebb lesz a munkahely. Néhány dolgozót megmentettünk attól, hogyi itt veszélyes körülmények között dolgozzon, ők a kocsma előtt fogják ezután a falat támasztani. Igaz, hogy egy darabig makkegészségesen, majd később májbetegen.
Kegyetlen dolog kimondani, de kivel tettünk jót? Akit negyvenévesen elvisz a májzsugor, vagy aki 55 évesen leesik az állványról? Hány mikrorizikó a munkanélküli alkoholista életmód, és hány mikrorizikó a szabálytalan munkavégzés kockázata? Milyen társadalmi költségeik vannak?
A halálos munkabalesetek száma évente 1-200 között van, az ilyen életmódból fakadó halálesetek számát nem tudom becsülni, de szerintem nagyságrenddel több.
A 100% biztonság elvileg sem érhető el, és minnél jobban meg akarjuk közelíteni, exponenciálisan nő ennek a költsége. Nem biztos, hogy az ország olyan helyzetben van, ugyanolyan biztonsági szintet tudjon finanszírozni, mint Belgium.
Jó lenne egy kutatás, ami ezzel a kérdéssel foglalkozna. Most, hogy a munkavédelmi kutatás is az OMMF-hez került, hátha lesz majd ilyen.
Ui.: Aki esetleg felháborodásnak adna hangot a bejegyzés kapcsán, és engem szeretne kritizálni, attól azt kérem, vállalja a nevét is! Névtelenül nagyon könnyen elfajulhat a vita!

2 Hozzászólás "A munkába vagy a munkanélküliségbe rokkanak bele többen?"
17:06 on október 12th, 2009
Szervusztok!
Néhány dolog elgondolkodtat:
1. A “munkavédelmi jogszabályok fényévekkel előttünk járó országokhoz harmonizálása” rengeteg problémát okoz. Mi egyfajta fáziskésésben vagyunk a nyugati országokhoz képes, az Ő fejlettségi szintjükhöz - ugyanazt v. hasonló utat kell bejárnunk (gondolom én) és mi még igencsak távol kullogunk tőlük. Időt kéne adni a “közepesen fejlett” v. “fejlődő” országoknak, mielőtt lenyomnak a torkukon valamilyen direktívát. És erre még a hazai jogalkotók rendszerint rátesznek még egy lapáttal, a direktívák minimális követelményei mellé.
Én úgy gondolom van egyfajta képmutatás is a gazdagabb országoknál, ami meglehetősen groteszk helyzeteket eredményez: pl. az én német tulajdonú munkáltatómnál odakint leselejteznek egy gépet (mondván nem felel meg a minimális követelményeknek)és idehozzák, hogy majd nekünk milyen jó lesz. A magyartól természetesen meg elvárják, hogy az itteni gazdasági viszonyok mellett gondoskodjon a gép felújításáról, és persze a gép “sofort” termeljen. Ők meg naná, hogy vadonatúj géppel dolgoznak, ami teljesen automata.
2. Azt a megfogalmazást, hogy “tűrjük el a kevésbé biztonságos munkavégzést” én árnyalnám: “Csökkentsük a munkahelyi kockázatot elfogadható szintűre.” Lásd.: MEBIR.
Persze ezt a szintet a jogszabályok keretein belül kell meghatározni (meg hát vannak olyanok, hogy “MEB politika” és “egyéb követelmények”) szóval ezt nem lehet valami szabadon értelmezni.
Az tény viszon, hogy Magyarországon ma a munkavédelemben, - különösen a munkavédelemben! - hajlamosan vagyunk a kompromisszumokra azért, hogy termeljünk, dolgozzunk és eltartsuk a családunkat. És a kompromisszum a biztonsági szabályok megszegését vagy hanyagolását jelenti. Hogy ez mekkora baj, csak akkor derül ki a munkáltató számára, ha történik egy halálos baleset a dolgozójával.
3. A “társadalmi költségek” szerintem egyértelműek lennének, ha készülne egy tanulmány a témában: a munkakerülés, alkoholizmus, hivatásos segélyből élés stb. többe kerül, lehúzza a tisztességesen dolgozókat és visszafogja az ország fejlődését.
Egy alkoholmérgezésben meghalt emberre meg én nem emlékeznék úgy, hogy a társadalom hasznos tagja volt.
Köszönöm a lehetőséget!
Üdv.
Vas Zoltán
zoltan.vas80@gmail.com
17:06 on október 12th, 2009
Az utolsó betűig egyetértek, kritika fel sem merül:-)