Forum - Index
Főoldal        Fórum        Blog        Rendezvénynaptár        Tagok        Klubrendezvények        Letölthetők        Tagi kedvezmények        Tagsághoz járó szolgáltatások    

Egészségbiztosítási ellátás költsége


2008 október 10 Blog

A Verlag Dashöfer kiadó “Munkavédelmi TIPP” című kiadványában megjelent egy érdekes cikk “AZ EGÉSZSÉGBIZTOSITÁSI ELLÁTÁS A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG ELŐTT” címmel. Ebben a cikkben egy olyan hajmeresztő Legfelsőbb Bírósági ítéletet olvastam, hogy megkértem a kiadót, had idézzek belőle nagyobb részeket, mert érdekes megvilágításba helyezi az ítélkezési gyakorlatot.


Jogeset lényege:

“A munkavállaló (későbbi sérült) kollegájával a munkáltató üzemében félkész ajtók mozgatását végezte. A helyszínen ellátta a munka irányítását is, amelynek során az ajtók tárolására rendszeresített kalodának támasztott 4 db erkélyajtót, majd két kézzel megtámasztotta, miközben munkatársa az alul lévő erkélyajtót próbálta kihúzni. Eközben a 3 db műanyag ajtó a súlypontján átbillent majd, a munkát irányító felé dőlt, és bal lábára esett. A munkavállaló balesetet szenvedett, orvosi ellátásra szorult, és keresőképtelen állományba került, és összesen mintegy 1.045.459 Ft természetbeni (egészségügyi) és pénzbeli (táppénz) egészségbiztosítási ellátási költség keletkezett, mely megtérítése iránt az egészségbiztosítási pénztár fizetési meghagyásban intézkedett.

A munkáltató (felperes) keresetet indított a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezése iránt, arra hivatkozással, hogy a dolgozó mulasztása idézte elő a balesetet, s abban a foglalkoztató vétlen volt.

A Munkaügyi Bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította azzal, hogy, a felperes megsértette a Közlekedési balesetelhárító és egészségvédő óvórendszabály IV. Anyagmozgatás, anyagtárolás című fejezetének kiadásáról szóló 2/1972. /MK 6./ KPM rendelet anyagtárolásra vonatkozó rendelkezéseit, amikor a félkész ajtókat nem az erre a célra szolgáló kalodában tárolta, hanem ahhoz támasztotta. A félkész ajtókat egyenként kellett volna áthelyezni, és utolsóként kellett volna kivenni a megmunkálni szándékozott erkélyajtót. A baleset azért következett be, mert a felperes nem gondoskodott a nagy súlyú és nagyméretű ajtók kalodában történő tárolásáról, illetve a balesetet szenvedett személy a technológiai szabályokat megsértve, kezével próbálta megtartani az összesen 180 kg súlyú 3 db műanyagajtót.

A munkaügyi bíróság rámutatott arra, hogy a sérültnek - mint a felperes megbízottjának - feladata lett volna a technológiai előírásnak megfelelő munkavégzés, ezzel szemben munkatársával szabálytalanul végzett árumozgatást.

Az ügy érdekessége, hogy a munkáltató a baleset bekövetkezésének körülményeit egyáltalán nem vitatta. Álláspontja szerint azonban a balesetet kizárólag a munkavállaló mulasztása okozta, a felperes ugyanis munkavállalóit teljes körű balesetvédelmi oktatásban részesítette, előírta a kötelezően betartandó biztonsági szabályokat, a nyílás-záró szerkezetek biztonságos tárolása céljából tároló-szekrényt, kalodát rendszeresített; a sérült azonban - annak ellenére, hogy elsődlegesen a munkavégzés résztvevője -, másodlagosan a munkavállalók ellenőrzésére és irányítására hivatott munkahelyi vezetőként a biztonsági előírásokat legjobb tudomása ellenére megszegte.

Álláspontja szerint az egészségbiztosítási pénztár a felperesi munkáltatóval szemben megtérítési igényt nem érvényesíthet, mivel a jogerős ítélet a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (továbbiakban Ebtv.) 67. § (1) bekezdésébe ütközik.

Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, hangsúlyozva, hogy a baleset annak következménye, hogy a felperes, illetve megbízottja a reá nézve kötelező munkavédelmi szabályzatban foglalt kötelezettségének nem tett eleget. Kifejtette, hogy a sérült dolgozó jogszabályellenesen végezte munkáját. Álláspontja szerint azon körülmény, hogy a sérült beosztott munkavállalóként is dolgozott, illetve a munkáltató megbízottjának is minősült, a felperest megtérítési kötelezettsége alól nem mentesíti.

A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem nem alapos.

Az Ebtv. 67. § (1) bekezdése szerint a foglalkoztató köteles megtéríteni az üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedések miatt felmerült egészségbiztosítási ellátást, ha a baleset vagy megbetegedés annak a következménye, hogy ő vagy megbízottja a reá nézve kötelező munkavédelmi szabályokban foglalt kötelezettségének nem tett eleget.

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mtv.) 2. § (2) bekezdése értelmében a munkáltató felelős az egészséget nem veszélyeztető, és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáért.

Az Mtv. 40. § (1) bekezdése szerint a munkafolyamatot, a technológiát, a munkaeszközt, az anyagot úgy kell megválasztani, hogy az sem a munkavállalót, sem a munkavégzés hatókörében tartózkodók egészségét és biztonságát ne veszélyeztesse.

A felperes sem vitatta, hogy az Ebtv. 67. § (1) bekezdésében meghatározott, a felperesi megbízotti kötelezettségszegés a perbeli esetben megvalósult.

A felperes arra hivatkozott, hogy a sérült dolgozó - mint a munkáltató megbízottja - legjobb tudomása ellenére szegte meg a biztonsági előírásokat, a balesetet tehát kizárólag az ő mulasztása idézte elő, ezért a felperesi felelősség nem állapítható meg.

A felperes baleseti megtérítési kötelezettsége szempontjából az Ebtv. 67. § (1) bekezdése értelmében annak van jelentősége, hogy a felperes, vagy megbízottja eleget tett-e a reá nézve kötelező munkavédelmi szabályokban foglalt kötelezettségének.

Ugyanakkor a felperes nem mentesülhet a felelősség alól azon az alapon, hogy a balesetet kizárólag a munkavállaló mulasztása idézte elő.

A sérült dolgozó, mint a munkáltató megbízottja, köteles lett volna szabályos anyagmozgatási technológiát alkalmazni.

A szabálytalan munkavégzéssel egyrészt, mint munkavállaló mulasztott, másrészt, pedig mint a munkáltató megbízottja szegte meg kötelezettségét, amelynek következtében a felperest - a már idézett jogszabályhely alapján - megtérítési kötelezettség terheli.

A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, egyetértve azon megállapításával, mely szerint a jogerős ítélet helyesen mutatott rá arra, hogy a felperes megbízottja munkavédelmi szabályszegést követett el, mely kötelezettségszegés a felperes megtérítési kötelezettségét teljességgel megalapozta.

Tehát egyértelműen megállapítható, hogy a perbeli esetben a dolgozó mulasztásáért a foglalkoztató felelősséggel tartozik.

Nem bújhat ki alóla azzal, hogy a dolgozó szabálytalanul végezte a feladatát, így viselje maga (valamint az Egészségbiztosítási Alap) annak következményeit. “

A teljes cikket a Verlag Dashöfer kiadó “Munkavédelmi TIPP” című kiadványában olvashatja ebben a cikkben


Én nem vagyok jogász, de nekem ez bűzlik. A hivatkozott jogszabály azt mondja:

1997 évi LXXXIII. Törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól 67. § (1) A foglalkoztató köteles megtéríteni az üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedések miatt felmerült egészségbiztosítási ellátást, ha a baleset vagy megbetegedés annak a következménye, hogy ő vagy megbízottja a reá nézve kötelező munkavédelmi szabályokban foglalt kötelezettségének nem tett eleget, illetőleg ha ő vagy alkalmazottja (tagja) a balesetet szándékosan idézte elő.

számomra egyértelműnek tűnik, hogy a munkáltató megbízottja a jogalkotó szándéka szerint egy harmadik személy, nem a sérült. Véletlen egybeesés jelen esetben, hogy pont a sérült volt a munkáltató megbízottja. Azért, mert az ő mulasztása balesetet okozott saját magának, észszerűen nem szabadna még külön büntetni a munkáltatót. Logikusan belátható, hogy a munkáltató védekezhet a balesetek ellen műszaki és szervezési eszközökkel, de olyan biztonságot képtelenség teremteni, hogy szándékos szabályszegéssel se legyen baleset. A szándékos szabályszegést csak megfelelő ellenőrzéssel lehet megelőzni, de ki ellenőrizze az ellenőrt? És az ellenőr ellenőrét? És ha maga az ügyvezető okoz magának a szabályok tudatos megszegésével balesetet, akkor a cég (vagyis a tulajdonosok) fizessék ki a költségeit, annak ellenére, hogy az ügyvezető munkáját csak a taggyűlésen ellenőrzik?

Innentől kezdve minden vezető beosztású dolgozó balesete után fizetni kell, azon az alapon, hogy a munkáltató megbízottjaként balesetet okozott? A jogszabály második fele egyébként segít felfedni az eredeti jogalkotói szándékot: “ha az alkalmazottja a balesetet szándékosan idézte elő” csak abban az esetben értelmezhető, ha a baleset sérültje más volt. Ha saját magának idézett elő szándékosan balesetet, akkor az nem is baleset, mert nem független a sérült akaratától.

“Baleset: az emberi szervezetet ért olyan egyszeri külső hatás, amely a sérült akaratától függetlenül, hirtelen vagy aránylag rövid idő alatt következik be és sérülést, mérgezést vagy más (testi, lelki) egészségkárosodást, illetőleg halált okoz. “

Ön szerint hol az igazság?