Annak idején még a Munkapszichológia tantárgy keretében említették a vitatott “kockázati homeosztázis” elméletet, mely szerint az emberek egy bizonyos kockázati szintet fogadnak el és aszerint cselekednek. Ha változik a kockázat nagysága, akkor viselkedésüket úgy módosítják, hogy az érzékelt kockázat visszaálljon az eredeti szintre (ld. Dr. Izsó Lajos: A munkabiztonsági pszchichológiai tényezői 15. oldal)

Most olvastam Malcolm Gladwell ” A kutya szemszögéből” c. könyvét, ahol több példát is említ erre a jelenségre, ezért elgondolkodtam azon, hogy ez a jelenség milyen hatással van a munkavédelmi szakemberek munkájára.

Kisvállalkozásoknál, ahol a biztonságra fordítható erőforrások erősen korlátozottak, valószínűleg nem az lehet a korlát, hogy a dolgozók szándékosan vállalnak többletkockázatot, mert sok helyen a gépek, berendezések állapota, a védőeszközök hiánya, egyéb intézkedések (vagy hiányuk) épp elég kockázatot jelent.

Bár még itt sem zárható ki, hogy egy idő után a dolgozók hozzászoknak ehhez a kockázati szinthez, és ha ez csökken, akár a cég fejlesztéseinek, akár a munkavédelmi szakember munkájának köszönhetően, újra könnyelműbbek lesznek (más területen), amivel újra lerontják az elért eredményeket.

Például egy müncheni taxitársaságnál ABS-sel felszerelt autókra álltak át, és a balesetek száma nem csökkent, hanem nőtt egy másik társasághoz képest, ahol továbbra is ABS nélküli autók voltak, mert a sofőrök a nagyobb biztonság tudatában “vagányabbak” lettek.

A legnagyobb cégeknél dolgozó kollégáknak lehet, hogy pont a kockázati homeosztázis a biztonság további növelésének a korlátja, pláne, ha már eddig is elég magas szintű biztonságot sikerült teremteni, és a további, veszélyeket kizáró intézkedések hatása már nem annyira közvetlen(pl. szervezési intézkedések, munkaengedélyezés, stb.)

Azon gondolkodtam, hogy milyen elméleti lehetőségek segíthetnek elkerülni a kockázati homeosztázis “elkanászító” hatását?

• “Rejtett munkavédelem” Ha nem érzékelik a dolgozók a kockázat csökkenését, akkor nem korrigálják a magatartásukat emiatt. Pl. ha egy anyag helyett kevésbé veszélyeset használ a cég.
• “farkaskiáltás” Ha azt hazudjuk, hogy nőtt a kockázati szint valami miatt, és ezt kompenzálják a magatartásukkal, akkor végülis csökkeni fog. Ez az etikátlansága és a farkaskiáltás veszélye miatt inkább csak elméleti lehetőség.
• A dolgozó által elfogadott kockázati szint lejjebb tornázása. Nyilván, ha kisebb kockázatot fogad el a dolgozó, akkor a magatartását is ehhez igazítja. Ez nevelési, szocializációs kérdés (lenne), a felnőtt emberek munkahelyi átnevelése nem könnyű feladat, bár nem lehetetlen.  A “horrorképeskönyv” felhasználásával értünk el attitűdváltozást az oktatások során.
• A baleset súlyosságának csökkentése. A kárt nem csak a balesetek gyakoriságának csökkenése mérsékli, hanem a súlyosságuk csökkenése is. Pl. a biztonsági öv sem csökkenti a balesetek számát, de a sérülések súlyosságát igencsak.

Az Ön tapasztalatai igazolják a “kockázati homeosztázis” elméletet? Ön mit tesz ez ellen?